Prisca

Prisca. Diocletianus császár felesége, aki 284-305 között uralkodott. A házasságot a férfi trónra lépte előtt kötötték. Egy lánya született.

Diocletianus alapvető befolyással volt a római császárság új rendszerének alakulására. Ezt dominatusnak hívjuk. A következő kormányzási rendet vezette be: két augustus, mellettük két caesar, akik 20 év után elfoglalják az augustusok helyét, és ismét saját Caesarokat neveznek ki az arra leginkább érdemesek közül. Diocletianus megreformálta a császárság adminisztrációját, adórendszerét és haderőszerkezetét is. Az ókori elveknek megfelelően szigorúan üldözte a kereszténységet, mint az állammal ellenséges vallást. Az egyetlen római császár volt, aki önszántából lemondott, és távozott a közéletből.

Prisca viszont nemzedékek óta az első császárfeleség, aki nem kapott sem augusta címet, sem mást, tehát szigorúan véve magánember maradt. Neve nem jelenik meg pénzeken és feliratokon. Ugyanakkor az első római császárné volt, akiről tudjuk, hogy keresztény vallású volt.

Diocletianus (eredeti nevén Diocles) alsóbb társadalmi rétegből származott, az Adria-parti Dalmatiából. A trónra magas rangú tisztként jutott Carus császár halála után, a perzsák elleni hadjárat idején. Felesége vélhetően ugyancsak alacsonyabb rangú családból született. Dioclesszel még trónra lépte előtt házasodott össze, miután egyetlen lányuk, Valeria már 293-ban férjhez ment, azaz 280 előtt kellett születnie. [172]

A kis-ázsiai Nicomediában, amelyet Diocletianus nagyszerűn kiépített mint kedvenc városát, Priscának és lányának is volt palotája. Amikor a császár parancsára éppen Nicomediában elkezdték a rendszeres keresztényüldözéseket, áldozniuk kellett a keresztényeknek. Így írja le az eseményeket a szemtanú, Lactantius. Mindkét nő keresztény volt, másként senki az áldozatok bemutatását nem tekintette volna gyalázatos dolognak. Talán éppen Prisca keresztény vallása volt az oka, hogy Diocletianus nem tisztelte meg őt az augusta címmel, és nem engedte, hogy pénzt bocsássanak ki a nevével. Egyébként a keresztények Priscát hitehagyottnak tarthatták volna.

Amikor 305-ben Diocletianus, híven saját doktriner rendszeralakításához, letette a császári bíbort, a saját maga által emelt nagyszerű palotába költözött át születési helye közelébe, a mai Splitbe. Itt elsősorban zöldségtermesztéssel foglalatoskodott. Prisca vélhetően vele együtt élt a rezidenciában, amely nyugdíjas császárhoz volt méltó. De Valeriának, saját lányának is társa volt, aki 293-tól Galerius császárnak, a balkáni és kis-ázsiai provinciák urának felesége volt. Galerius Serdicában, a mai Szófiában halt meg 311-ben. Ettől kezdve Prisca és Valeria sorsa egymással szétválaszthatatlanul összefonódott, egészen a 315-ös év végéig, amikor Thessalonicában (a mai Szalonikiben) mindkettőjüket lefejezték Licinius császár parancsára, testüket pedig a tengerbe dobták. Minderről részletesebben esik szó a következő császárné, Valeria életrajzában.

Diocletianus 313-ban halt meg, de lehet, hogy csak 316-ban. Tanúja volt tehát felesége és lánya megaláztatásának, sőt talán szörnyűséges halálának is. [173]